Felsőbánya Románia északi részén az Ukrán határral szomszédos Máramaros megyében van . A város a megye nyugati részén Szatmártól 70, Nagybányától pedig 10 kilométerre, keletre fekszik a Gutin hegység lábánál, a Zazar patak mentén. A város éeszaki része a Bányahegy lábán, a déli része az Él Dombon terül el. Északról és keletről magas hegyek veszik körül(Somoshegy 600 m, Rozsály 1300 m, Bányahegy 729 m, Gutin 1447 m, Feketehegy 1200 m és a Hegyeshegy 625 m). A déli oldalon magas dombok határolják, mig nyugatzon a Nagybánya és Felsőbánya között húzódó Giródtótfalú(Tautii de Sus). A város főutcája a Zazar patakkal párhuzamosan halad kelet-nyugat irányban.
Közigazgatásilag Felsőbányához három település tartozik: Újfalu(Satu Nou de Sus), Kisbánya(Chiuzbaia) és Giródtótfalú(Tautii de Sus).
Nagybánya felöl érkezve szemünk elé tárúl a Bányahegy a Kálvária-kápolnával majd a Feketehegy mögött láthatjuk a Gutin gerincét. A távolban lehet látni a két tornyú katolikus templomot mely uralja a völgyet.
A város történetével és természeti leirásával az utóbbi száz évben sokan foglalkoztak, köztük: Palmer Kálmán, Szmik Antal, Dr. Schönner Gyula, Münich Sándor, Nagy Lajos, Farkas Jenő, dr.Czumbel Lajos, Pain Lajos és Hitter Ferenc. Irásaik által alaposabban megismerhetjük Felsőbányát és környékét.
Városunk legrégibb épületei a régi negyedben, a római-katolikus templom körül találhatók. Érdekességnek számit, hogy a főutcára néző régi házak szinte mindegyike pincével van ellátva. Ez annak a jele, hogy a régi felsőbányai polgárok a közeli szőlős vidékekről hozták a bort itteni kimérésre, mivel a városban nincs szőlőtermelésre alkalmas terület.
A Kapnikbánya felé kelet irányba felkapaszkodó műút nyugati oldalán van a Római-katolikus és református temető ahonnan gyönyörű kilátás van a bányavárosra. A siremlékek között járva megismerhetjük Felsőbánya múltját. Az évszázados nevek arról árulkodnak, hogy a városban az idők folyamán nagyon sok nemzetiségű család élt(lengyel, szász, tót, román, magyar) .
Mindkét temetőben olyan személyiségek nyugszanak melyeknek meghatározó szerepe volt városunk életében, mint példáúl: Fizely Sándor bányatanácsos, a fizelyt elnevezésű kőzet felfedezője vagy Pályi Ede plébános kinek a „Nagyasszonyunk hazánk reménye” kezdetű közismert egyházi éneket köszönhetjük.
A városban már sajnos eltünőben vannak a régi bányászházak. Csak ritkán lehet egy-egy régi, múltszázadi házat látni. Helyüket átvették az új stilusban épűlt nagy, tágas lakások.
A város jellegzetessége a városi kórház elött állitott, Ady József szobrász által fából faragott Bányász szobor, mintegy emlékeztetőként a város évszázados hagyományára.
Az első iskola mely az irásokból kitűnik az 1547-ben megalakult Református Főiskola mely a hires nagybányai Scola Rivulina mintájára alakult és amelynek szabályzata teljesen megegyezett vele és 1755-ig működött. Jeles tanárai közé tartozott Bod Péter, az első magyar irodalomtörténet irója is. 1800-ban felépitik a református felekezeti iskolát két tanteremmel fiúk és lányok számára, ezt az államositásig, 1949-ig használja az egyház.
1873 –1919 között működött Felsőbányán egy Bányászati Művezető-képző iskola . Ennek nyomán jött létre a két világháború között a Szakmai és Művészeti Iskola(Scoala de Meserii si Arte) valamint a II.világháború utáni Bányászati Szakiskola. 1890-ben átadják az irgalmas rendi nővéreknek a római-katolikus egyházi iskolát, melyet 1848-ban államositanak viszont ma is általános iskolaként működik. Ezen kivűl a város újnegyedében működik még egy általános iskola.1961-ben épűlt a liceum épülete mely ma autószerelő-és vezető szakiskolát is magába foglal. Később bövitették 80 férőhelyes bentlakással és étkezdével.
Napjainkban(2007) az anyanyelvi oktatás csökkent létszámmal működik: óvóda 35 gyerek, I-IV osztály 39 tanuló, V-VIII osztály 46 tanuló.Városunkat az évszázadok során többféleképpen nevezték: Mons Medius(Középhegy), Mittelberg, Felsőbánya, Baia Sprie. Mivel a település lakói kezdetektől fogva bányászattal foglalkoztak a városunknak és lakóinak sorsa nagymértékben a mélyből kihozott ércek gazdagságától fügött. Már a római uralom alatt foglalkoztak bányászattal a vidékünkön főleg a Kereszt-hegyen, Somos-hegyen és Bánya-hegyen. Kezdetben aranyat és ezüstöt majd később rezet, cinket és ólmot bányásztak. A város alapitását körülbelül az 1241-es tatárjárás utáni időkre teszik. Ekkor IV. Béla telepitett ide szász bányászokat. Az első irásos emlék a várossal kapcsolatosan 1329-ből való amikor Felsőbányát(Mons Medius) és Nagybányát(Rivulus Dominarum) közös biróval rendelkező településnek emliti. Az első kiváltságlevél 1347-ből való és Nagy Lajos király adományozza a városnak a pecséttel együtt. A kiváltságlevél által egységes alapot kap a bányászati rendtartás. Igy, megalapozodott a város fejlődése. A későbbiekben Zsigmond király a Hunyadiak majd az erdélyi fejedelmek sorban megerősitik a várost jogaiban. Felsőbánya történelmében szerepet kapnak a Hunyadiak is ugyanis Hunyadi János 1452-ben Felsőbányára látogat és ott megtetszik neki az akkori templom orgonája. Azt Zólyom várába viteti, kárpótlásúl a város összes bányáinak jövedelmi adóját(urburáját) a templom kincstárának adja „örökidőkre”. Ezt a jogot a későbbiekben is megerősitik. Ez a pénzalap megteremti az 1773-ban épitett római-katolikus plébánia, 1848-ban a Kálvária-kápolna, 1858-ban a Mária-templom és 1890-ben a Zárda épitését.
Felsőbánya lakossága az évszázadok során sokat szenvedett a természeti csapásoktól melyek nem kerűlték el városunkat valamint a tatár, lengyel, habsburg és török kizsákmányolók hadjaitól. Egy ilyen támadás következtében égett le a városháza és az akkori templom is. A városházát amely ma is áll, a régi helyére csak 1739-ben épitették vissza. Ugyancsak a város központjában áll a város legrégibb épülete az 1610-ben Lisbona Gellért által épitett bányahivatal, volt kincstári épület.
A Rákóczi szabadságharchoz a város mindig pozitivan viszonyult. Az 1848-1949-es forradalmat is 18000 forinttal és 65 katonával segitette a város. Ebben az időben a város első polgármestere Puskás Tivadar volt(1781-1856)
A XIX század elején a polgárság anyagi jóléte növekvőben volt. Sorra megalakultak a kisiparos céhek.
A város fejlődésében és anyagi fellendülésében a múlt század elején nagy szerepe volt a város akkori polgármesterének Farkas Jenőnek. Neki köszönhetjük a vizellátást, a világitást, a városi vasútat, a közfürdőt, a parkositást és Felsőbánya üdülőteleppé való fejlesztését. Ezért kapta az”alkotó polgármester” cimet.
Az első és a második világháború rongálásai a várost kikerülték de emberáldozatok voltak a lakosság köréből mindkét háborúban.
A II. Világháború után városunkban is sokat épitettek. 1950-60-as években épűlt a városi kórház, középiskola és mozi, az 1970-80-as években a Postahivatal és a Bank. Fellendült a kereskedelem és az ipar. A magánházakon kivül nagyon sok tömbház is épűlt. 1989-es fordulat városunk életében is nagyon sok változást hozott, különösen a magyarságnak mely kulturális és szellemi szabadságot kapott. Fellendül a kulturális mozgalom és a hagyományok ápolása.
Az 1990-es években Felsőbányán 5200 lakást tartanak nyilván melyből 2400 tömbházban. A lakosság száma 11000 melyből 3790 magyar.
1997-től tanácsi határozat által augusztus 15-én, a Mária-templom búcsunapján, ünnepeljük a Városnapját.
A rendszerváltás által hozott privatizáció következtében országos és városi viszonylatban is megfogyatkozott a bányamunkások száma a folytonos bányabezárások miatt. A város lakossága kényszeritve van ezáltal, hogy más munkalehetőséget keressen.
A 2007-es bányabezárással megszünt városunkban egy több évszázados hagyomány.
Ismertetőnket a Máriás József szerkesztésében megjelent „Felsőbányai kalauz” cimű kötetből szeretnénk idézni:
„Medius-Mons, Mittelberg, Felsőbánya, Baia Sprie. Nevezzük bárhogyis, egyet jelent: a Bányahegy tövén, a Zazar mentén, fekvő várost, mely otthonunk, melyből vétettünk, melynek hantja majd eltakar. Múltja gazdag, jelene szines. Adja Isten, hogy jövője gazdag is, szines is legyen.”
A római uralom ideje alatt már foglalkoztak a bányászattal a vidéken.
1237-ben Mikolay gróf végrendeletében megemliti a települést.
1241-re (IV Béla) a tatárjárás utánra teszik a város alapitását.
1329-ben Felsőbánya(Mons Medius) és Nagybánya(Rivulus Dominarum) egy közös(Corardus) nevű biró alá eső városoknak vannak megemlitve.
1333-1335 körül külön plébániával rendelkező városoknak emlitik a két települést.
1346-ban Nagy Lajos király városi jogokat pés pálos jogot ad a városnak.
1347-Nagy Lajos király(1342-1382) idejéből származik az első városi pecsét.
Felirata: S.CIVITATIS DE MEDIO MONTE.
1387-ben Felsőbányán külön kezelik az urburát(bányajövedelmet)
1393-ban Zsigmond király(1387-1437) megerősiti a város szabadalmait.
Az 1400-as évek közepéig a német telepesek elmagyarosodnak.
1411-ben Zsigmond király eladományozza Felsőbányát Lázárevics István szerb despotának.
1427-ben Brankovics György rabol, pusztit és gyilkol a városban.
1445 körűl Hunyadi Jánosé(1446-1452) lesz a város.
1452-ben Hunyadi János a városban tett látogatása alkalmával magával viszi Zólyom várába az akkori templom orgonáját kárpótlásúl a település összes bányáinak haszonbérét(urburáját) az egyháznak adja. Ez a kiváltság a XVIII. Század közepéig érvényben marad.
1455-ben Hunyadi János Felsőbányának adományozza a Kapnikbányai bányákat.
1460-ban Albert lengyel herceg rombol, pusztit és gyilkol a városban.
1465-ben Mátyás király(1458-1490) megerősiti a város összes jogait és kiváltságait.
1530-ban a református vallást követőknek már saját kőtemplomuk van a városban.
1532-ben Felsőbánya határát Lacfaluval(Sisesti) a Köller-patak mentén jelölik meg.
1533 március 23-án II.Lajos(1516-1526 kir.)a bányászokat felmenti mindennemű adó alól egy szabadalmi levélben.
1547-től kezdve a lakosság átáll a protestáns vallásra- 1690-ig.
Megalakul a felsőbányai református iskola mely a nagybányai Scola Rivulina fiókja.
1562-ben Szatmár várost ostromló törökök Felsőbányán is pusztitanak.
1567-ben lenygel martalócok rabolnak a városban. Ugyanebben az időben a református vallásuak úgy döntenek, hogy a kálvini utat követik.
1573-tól a jegyzőkönyveket latin helyett magyarul irják.
1579-ben kelt rendeletben Paczoth János a Szepesi kamara elnöke megalapitja Kisbánya falut a Szent-János patak mentén melyet 1797-ben már román faluként emlitenek meg.
1581-ben a bányászok céh-testületbe tömörűlnek. Ez lesz az első céh-testület Felsőbányán.
1583-ban Báthory Istváné(1533-1586) lesz a város
1589 fosztogató katonaság gyújtja föl a várost.
1593-ban tatárnak öltözött láposbányai románok fosztják ki és gyújtják föl a várost. Ekkor ég le a templom és a városháza is melyet csak 1739-ben tudnak újra felépiteni.
1594-től egy lyukas malomkővel jelölik meg a határt Giródtótfalu és Felsőbánya között amely még ma is látható.
1610-ben Lisbona Gellért felépiti a bányahivatal (kincstár) épületét.
1614-ben a habsburgok felé fordul a lakosság.
1624-től Bethlen Gábor fejedelemé(1579-1629) lesznek a városban levő bányák, ekkor szakad vége a Nagybánya és Felsőbánya közötti pereskedésnek Giródtótfaluért.
1636-ban I. Rákóczi György a felsőbányai református egyháznak ajándékoz egy sajátkezüleg aláirt énekeskönyvet(graduálé).
1640-ben megalakitják a stompművesek, lovasok és ötvösök céhét.
1645-től kezdve I. Rákóczi György urasága alá kerül a város.
1648-ban nagy sáskajárás pusztit a városban és környékén.
1661-ben újra lengyel hadak rabolnak a városban.
1664-ben I.Lipót császáré lesz a város. Ekkor kezdődik el a bányaművelés ugymond modernizálása(1657-1705).
1672-ben erdélyi hadak majd 1673-ban császári csapatok sarcolják meg a várost.
1677-ben Wesselényi István foglalja el a várost.
1686 – a német főparancsnok Karaffa Antal sanyargatja a várost és lakosságát.
1690-ben Felsőbányán megtelepednek a jezsuita rend tagjai akik vissza veszik a protestánsoktól a templomot.A rend 1773-ig létezik Felsőbányán mikor kineveziik az első plébánost Fájer György személyében.
1693-ban a reformátusok felépitenek maguknak egy fatemplomot mely 1890-ig állt a mostani templom épitéséig.
1702-ben kezdik el vezetni a református egyház anyakönyvét.
1703-ban Pintye Gregor betyár garázdálkodik a környéken.
1703 és 1711 között a város és a fejedelem viszonya a kuruc felszabgaditó háború alatt mindvégig zavartalan volt.
1705-ben II. Rákóczi György visszahelyezi jogaiba a református egyházat(1648-1660).
1710-ben a pestis járványnak 580 áldozata van.
1717-ben ismét tatárok pusztitanak a városban és környékén.
1725-ben a magyar királyi bánya kincstár Felsőbánya város összes bányaműveinek birtokosa lett.
1739-ben Pálfi András főbíró idejében fölépitik a mai városházát az 1593-ban leégett városháza helyén.
1741-ben vásártartási engedélyt kap a város Mária Terézia királynétől.(1740-1780)
1742 a pestis járványnak 700 áldozata van a városban.
1765-ben Felsőbányán már csak 45 protestáns család lakott.
1768-ban elkezdik a Borkuti bánya bejáratát és a mellette levő épületet épiteni(Crisan utca)
1771-ben a tatárok rabolnak ismét a városban és környékén.
1771-ben létrehozzák az Ambrus tavat, melyből biztositják a vizet a kohótéri zúzóknak. Ebben az évben létesitik a Bódi-tót.
1773-ban felépitik a római-katolikus plébániát, első kinevezett plébános Fájer György(1773 október 8 – 1785)
1779 –ben királyi rendelet jön a temetők létrejöttéről.
1780-ban vizáradás pusztit a városban.
1782-ben sáskajárás pusztit a városban és környékén, majd 1783-ban nagy hó okoz gondokat.
1790-ben Sztancsek László felépiti a főutcán levő nemesi kúriáját(ma állami pénzügyi igazgatóság épülete)
1793 augusztus 27-én felszentelik a görög-katolikus fatemplomot(ma ortodox kápolna)
1798-ban felépitik a városi piacon a ménszárszéket melyet 1905-ben átalakitanak városi fürdőnek.
1799-ben Felsőbányán 113 mestert, 118 legényt és 130 inast tartanak számon.
1800-ban felépitik a református felekezeti iskolát(ma pékség épülete) két tanteremmel, fiúk és lányok számára melyet 1949-ig használ az egyház.
1800-ban összesen 46 bányásztársaság volt Felsőbányán, 11 malom(zúzómű), 211 ütővel, kovácsműhellyel és két olvasztó kemencével.
1809-ben 4272 lakosa volt a városnak melyből 1914 római-katolikus, 1526 református, 28 lutheránus és 804 görög-katolikus, a házak száma 904(Nagybánya lakossága ekkor 3804 lélek)
Céhek:1814-ben megalakul a” Felsőbányai késcsináló, lakatos, kovács, kerékgyártó és asztalosok egyesült becsületes társaság.”, 1815 július 12-én szabadalomlevelet kapott a fazekas céh, ugyancsak 1815-ben megalakult a felsőbányai timárok, szijgyártók és német vargák céhe(1819 és 1826 között Felsőbányán 2 késcsináló, 9 kovács, 2 asztalos, 1 kerékgyártó céh volt). 1825-ben megalakul a kovács, kerékcsinálók és kötélgyártók egyesült céhe. 1827-ben megalakul a ménszárosok céhe és ugyanakkor a szanbók és szűcsök céhe(1827-ben Felsőbányán 12 kovács, 6 késcsináló, 4 lakatos, 6 asztalos, 2 kerék és 1 kötélgyártó mester volt).
1831-1840 között a magyarországi országgyűlésen Nagybányát és Felsőbányát Csáusz István nagybányai főbiró képviselte.
1831-1835 között felépitik a Ferenc-akna szájánál a” Schacht” épületét.
1834-ben megalakul a felsőbányai Kaszinó Egyesület.
1836-ban felépitik a református parókiát(1890-ben átalakitják)
1837-ben tifuszjárvány tombol a városban és környékén.
1838-ban Puskás Tivadar főbiró idejében levezetik a városba agyagcsöveken a Szűcsi-csorgó vizét.
1840-ben megnyitják a Postahivatalt a Farkas-ház egyik szobájában.
1842 április 17-én megalakul a Felsőbányai Olvasó Egylet.
1844-ben felépitik a hegyeshegyi fürdőt mely 1860-ig működött.
1846-ban Lugossi József esperes lelkész megirja a Felsőbánya Református
egyház történetét.
1847 május elsején megkezdik a római-katolikus templom épitését, a plébános Pilászi Félix Mihály
1848 május 7-én felszentelik a Kálvária-dombon levő kápolnát.
1848-ban Felsőbányáról 65 személy vesz részt a szabadságharcban(a város első polgármestere Puskás Tivadar 1781-1856)
1858 március 11-én megalakul a Felsőbányai Szini és Műkedvelő Társulat.
1858 augusztus 15-én Újhelyi Alajos plébános idejében felszentelik a Zajtai, Fischer Albin Plébános által tervezett római-katolikus templomot(római és gót stilúsú, hossza 53 szélessége 30, magassága 53 méter, az oltárképet Lotz Károly festette)
1859-ben elkészűl a római-katolikus templomban lévő bányászzászló melyet 1886-ban és 1964-ben felújitanak.
1860-ban az Ambrus-tónál egy kétszemélyes zuhanyozót épitenek.
1866-ban Felsőbányán 37 fazekasmester, 8 özvegy és 7 mesterlegény alkotta a fazekas mesterségbeli közösséget.
1870-ben megnyilt a Távirászati iroda és elkezdődik a zsidók letelepedése Felsőbányán.
1872-ben megalakul a Felsőbányai Polgári Olvasókör és Dalkör.
1872-ben Stoll Károlyt a Felsőbányai szabad királyi bányatanácsost válasszák meg országgyűlési képviselőnek.
1873-ban megalakul a városi fúvós-zenekar(bányász-zenekar)
1873 július 9-én megalakitják a magyar királyi bányászati iskolát a kincstári tulajdonban lévő „Marktscheider” házban.
1875 március 15-én megalakul a Felsőbányai Fazekas Ipartársulat, mely 37 tagot számlált és 1937-ig működött.
1876-tól Szabad Királyi Bányavárosból rendezett tanácsú város lett Felsőbánya és a vármegye közigazgatása alá került.
1885 december 13-án megalakul a Katolikus Legény Egylet mely 1919-ig működik.Alapitója Bodnár Gáspár segédlelkész.
1887-ben Haszlinszki József apát plébános idejében megkezdik a Páli Szent Vincéről elnevezett egyházi iskola(Zárda) épületének az épitését, melyet 1890-ben fejeznek be majd 1949-ben államositanak
1890 október 26-án Nagy Lajos lelkész idejében felszentelik a Matolczy Lajos által tervezett Református templomot.
1890-ben megalakul Felsőbányai Takarék Pénztár Részvény Társaság.
1890-ben Felsőbánya lakossága 4816 lélek, melyből 2842 római-katolikus, 1078 görög-katolikus, 5 ortodox, 763 református, 116 zsidó, 12 lutheránus.A házak száma 979, bányatársaságok száma 26.
1900-ban 4584 lakosa volt a városnak melyből 4205 magyar, 12 német, három tót, 346 román és 14 egyéb nemzetiségű. A házak száma 1117.
1901-ben a városnak új cimert készitenek régi mintájára.
1904-ben egy 2,7 km hosszú vizvezetéken levezetik a városba a „Cinkő-forrást”, 8 közkutat, 19 tűzcsapot szerelnek fel.
1905-ben felépitik a városi fürdőt a régi ménszárszék helyére, a városban 33 magánbánya társulat volt.
1905 augusztus 15-én Farkas Jenő polgármester idejében megrendezik a Felsőbányáról elszármazottak találkozóját, ekkor határozzák el a Stoll Károlyról elnevezett szökőkút felállitását.
1905 október elsején megalakul a Felsőbányai Katolikus Kör
1905 november 9-én beindul Nagybányát Felsőbányával összekötő vasút mely 1988 július 14-ig működött.
1905-ben beindul a közvilágitás a városban.Létrehozzák a „Petőfi-ligetnek” nevezett városi parkot.
1906-ban megjelenik Szmik Antal Felsőbánya Város Monográfiája(478 oldal)
1907-ben átalakitják az Ambrus-tavat városi uszodává melynek vizét a Szent-Miklósi és Csápa-csorgók biztositják.
1908-ban felépitik az „Aranykorona Fogadót” ,jelenleg városi kúltúrház.
1916-ban átadják a forgalomnak a Gutin-hágón(989 m) át vezető kikövezett szekérutat.
1920-ban egy bányaomlás következtében létrejön a Kék-tó(565 m magasságban, mélysége 8 méter)
1921-ben leégett a Schacht épülete a Ferenc-aknánál.
1922 nyarán Felsőbányán megalakul egy laza szerkezetű művésztelep, tagjai: Litteczky Endre és Pirk János – Szatmárról, Nagy Oszkár Nagybányáról, Krausz testvérek Temesvárról, Romulus Ladea és Iricz Sánod Aradról, Rót Ferenc Brádról, Udvardi Ignác Tibor Ernő és Macalik Alfréd Nagyváradról.
1923 február 5-én a nagybányai István-szálló két első emeleti szobájában kiállitották a felsőbányai művésztelep több mint száz festményét.
1925-ben a Felsőbányai Festőtelepen a Nagybányai „szakadárok”is alkotnak: Patkó Károly, Kelemen Emil, Aba-Novák Vilmos, Popp Aurél.
1925-ben bevezetik a villanyvilágitást a római-katolikus templomban.
1925 október 20-á n megalakul a római-katolikus Oltár Egyesület.
1929 októberében Rónai István plébános idejében egy 16,5 mázsás Nagyboldogasszony névre szentel harangot kap a római-katolikus templom.
1932-ben felszentelik a katolikus temetőben lévő ravatalozó-kápolnát és beültetik a temetőt fenyőfákkal.
1935-ben lebontják a bányásziskolát a városháza mellől.
1938-ban dr. Czumbel Lajos(1891-1967) plébános megirja a Bányászhimnusz cimű versét és felújitja a templomot a plébániát és a Kálvária-kápolnát. A templomba megrendelik Budapestről a „Fugel”-féle réznyomatos keresztúti képeket. Nagy Károlyné-Hajós Ilona (1895-1981) megfesti a nagyböjti oltár leplet és elkésziti a Betlehemi barlang szobrait, a Kálvária-kápolnának pedig megfesti a keresztút képeit.
1944 május 7-én Kertész Pál lelkész idejében helyezik fel és szentelik meg a Szent József szobrot a Legény Egylet falán.
1948 július 16-án államositják a Zárda épületét.
1950-es években felépitik a 85 ágyas kórházat.
1960-1970 között 748 új lakás épült és 99 ház.
1961-1962-ben épült a gimnázium(liceum) épülete.
1961-ben Mézmer István plébános (1945-1973) átalakitja a római-katolikus temetőben lévő kápolnát és felújitja azt.
1964-ben átszakad a Bódi-tó gátja nagy károkat okozva.
1968-1969-ben felépitik a Suior völgyében a három egy emeletes munkásszállót melyet 1981-től átvesz a BTT majd 1990-től privatizálódik turisztikaz célokat szolgálva.
1970-ben átadják a forgalomnak a Gutin-hágón át vezető műutat mely 32-180 fokos kanyart tartalmaz.
1980-ban Buchmuller István(1973-1989 plébános) idejében ismét felújitják a templomot, plébániát és a két kápolnát, ekkor restaurálják a templom belsejét is.
Köller Károly megfesti a Kálvária-kápolna keresztúti képeit.
1985-ben megépűl a kisvasút a Felsőbányai „alagút” és a központi flotáció között.A munkálat vezetője Lakhman Otto.
1987-ben a református temetőben felépitik a Tóth Sándor által tervezett református ravatalozó kápolnát, lelkész Dallos András.
1991 májusában megalakul a Mons Medius vegyes kórús Nagy István karnagy vezetésével mely 2003-ig működött.
1992-1996 között Jablanoczki András lett az alpolgármester.
1993 szeptember 11-én felavatják a „Bodnár Gáspár” könyvtárat az R.M.,D.Sz. székházban
1993-ban jelenik meg Hitter Ferenc „Felsőbánya” cimű könyve(108 oldalas).
1995 november 6-án megalakul a „Felsőbánya” Műveltségszolgálat, Alkotó és Előadó Alapitvány.
1996-ban tanácsi határozat által a városnapját augusztus 15-én ünnepelik, alpolgármester Hitter Ferenc.
1997 augusztus 15-én leleplezik az Ady József (1927-1998) által fából faragott Bányász-szobrot.
1997-ben első alkalommal a forradalom után koszorúzzák meg szervezetten a temetőkben az 1848-as hősők sirjait.
1998-ban Felsőbányán 5200 lakás volt, ebből 2400 tömbházban. A lakosság száma 11000 lélek, melyből 3790 magyar.
1999-ben megjelent az EMKE-füzetek 15-16. számában a Felsőbányai Kalauz cimű kötet Máriás József szerkesztésében.
1999 október 24-én felavatják a római-katolikus temetőben a „Kőtárat”, mely 17 emlékkövet tartalmaz.
2000-től Felsőbányán tartják meg a Nagybányai festőtábort.
2002-ben megjelenik Hitter Ferenc és Pain Lajos „Felsőbányai arcképcsarnok” cimű könyve
2003 május 16-án felavatják a római-katolikus temetőben az I. És II. Világháborúban elesett hősők emlékművét.
2004 novemberi parlamenti választásokon Bónis István a felsőbányai R.M.D.Sz. elnök lett a Máramaros megye képviselője a román parlamentben.