főoldal <<

- Fényes lapok Felsőbánya történetében

- Farkas Jenő életrajza

- Emlékünnepség az R.M.D.SZ. székházban

 

Fényes lapok Felsőbánya történetében

Pain Lajos írásainak segítségével: összeállította Hitter Ferenc

 

Néha szükség van életünkben, hogy erősítést nyerjünk megújulásunkhoz. Vissza-vissza tekintünk a történelem mélységeibe és számtalan rossz példát találunk. A jó példákból következtethetünk, tanulhatunk, a követésre méltókat pedig felhasználhatjuk. Az időszakok között csodálatos hasonlóságok mutatkoznak. A most, alig 100 év távlatából jövő történet ilyen hasonlóságokat tartalmaz.

 Igen kemény hideggel és fagyos széllel köszöntött a városra az 1922-es esztendő. Január 27-én délelőtt megszólalt a római katolikus templomnak „lélekharangja”, hírül adva, hogy halottja van a városnak. Meghalt Farkas Jenő volt polgármester.

Közismert és köztiszteletben álló emberről lévén szó, a városban megindult a mende-monda halálának okáról. Valóban eldördült a végzetes lövés, mely pontot tett a város egyik legkiemelkedőbb személyiségének életére, aki a város polgármestereként legtöbbet tett  Felsőbányáért és annak lakosságáért?

Szóltak a harangok egy elhunytért. A hegyek felől érkező hideg szélrohamok ellenére is, nagyon sokan vettek részt a temetésen. Még azok is kísérték a koporsót, akik kemény szókimondásáért nem nagyon szerették. Papp Márton városi számvevő méltatta a város élén eltöltött közel 25 éves szolgálatának kimagasló eredményeit. Az új hatalom helyi képviseletét megtestesítő városházáról, senki nem vett részt a temetésen.

1860.III.22 – 1922.I.27

Megpihenhetett végül Felsőbányának egyik kimagasló képességekkel bíró fia, aki életének legszebb időszakát szentelte szülővárosának felemelkedésére. Polgármesteri szolgálatában nemcsak vezetője volt Felsőbányának, hanem egyben a város „alkotó polgármestere” is. Olyan véleményeket is hangoztattak, hogy Farkas Jenő áldozata lett egy történelmi katasztrófával járó, igazságtalanságot szentesítő békediktátumnak, melynek személyére is kiható következményeit nem tudta elfogadni, azokkal tovább élni. E történelmi kataklizmával létrejött világ, már nem az ő világa volt. Halálának körülményeiből arra következtettek az emberek, hogy bár elhallgattak a háborúnak fegyverei és az ő életére is végső pontot tett fegyverének dörrenése, de úgy tűnt, hogy az események forgatagában még sokak szívében dúlt a keserű emlékek harca némán és kimondatlanul. Később aztán – mint minden más – ez is elmúlt.

Több mint nyolc évtized után, már csak a temetőben lévő síremléknek felirata őrzi az elhunyt nevét és a közéletben egyre halványuló emlékét. Felsőbányának új nemzedéke nem ismeri szülőhelyének legnagyobb érdemekkel bíró egykori polgármester érdemeit.

Farkas Jenő polgármester a szeretet tintájába mártott tollal írt fejezetet Felsőbánya város történelemkönyvébe. Érdemes végiglapozni azt a történelemkönyvet, melyből a város iránti szeretet, a lakosság érdekében tett munkálkodás sugárzik.

Legközelebbi segítői, munkatársai igen tekintélyes polgárai voltak a városnak: Spáczai Gyula jegyző, Münnich Sándor gazdasági tanácsos, Nyisztor István városi tanácsos, Pap Márton városi számvevő, Stoll Béla tisztiügyész, Bay Károly rendőrkapitány, Háder Ferenc tanácsos. Az állami (kincstári) bányaüzemekből számíthatott Dr.Szokol Pál bányafőtanácsos, Baummert Károly bányahivatali főnök támogatására.

     És mindezekre nagyon is szüksége volt Farkas Jenő polgármesternek, aki ugyancsak nehéz időkben vette át a városnak vezetését. A város több irányban is el volt adósodva. Törleszteni kellett a testület által korábban felvett banki hiteleket, egyes magánszemélyektől felvett pénzkölcsönöket. Az 1848-as események következményeiként, a bécsi kamarilla egyre nagyobb nyomásának volt kitéve a város. Újabb adóknak kivetésével, ősrégi kiváltságoknak visszavonásával, el nem ismerésével sújtották a lakosságot, nehezítve életkörülményeit. A bányászati kincstár a város irányában korábban tett, illetve elvállalt kötelezettségeit sem volt hajlandó teljesíteni, jóllehet Felsőbánya állami adókban, közmunkavállalásban, pótlékokban és hadmentességi díjban teljesítette kötelezettségeit a királyi államkincstár javára. Felsőbányán peres akták sokasága várt kedvező, vagy méltányos elintézésre az állam által bezárt, elvett városi bányák visszaadásának ügyében, bányakárpótlási perek lezárásaként.

Farkas Jenő alapjaiban ismerte a városnak szerény, majdhogynem egylábon álló gazdasági lehetőségeit (bányászat) és jól sejtette az időközben előállott közigazgatási intézkedések kötöttségeinek várható következményeit. A régi magyar közjog szerint Felsőbánya, noha lakosainak száma alig haladta  meg az 5000 főt, mégis úgynevezett szabad királyi város volt, a részére biztosított kiváltságokkal, kedvezményekkel. Később, 1876-ban megszületik a vármegyék és városok rendezéséről szóló törvény, melynek következtében Felsőbánya bár megtartotta régi címét – szabad királyi bányaváros - , de elvesztette törvényhatósági jogát, rendezett tanácsú várossá lett és Szatmár vármegye közigazgatási hatósága alá került.

A polgármester meg volt győződve arról, hogy ezen változás egy újszerű vezetési stílust, több lábon álló helyi gazdálkodási módot igényel, munkahelyeket teremtő városfejlesztési beruházások elindításával, az összlakosság bizalmának megnyerése és együttes erejének felhasználása mellett.

A városi képviselőtestületi ülések napirendi pontjainak többsége is ezekkel a gondokkal foglalkozott, megoldást keresve a lakosság megélhetési gondjaira, melyeknek forrását leginkább az 1870-es évek közepén előállott, világméretű gazdasági hanyatlásnak és következményeinek tudja. A világpiaci gazdasági válságok kihatásai Felsőbánya életébe is begyűrűztek, főleg azzal, hogy az ezüstnek értéke felére csökkent a világpiacon, s így aztán már nem volt kifizető annak kitermelésével foglalkozni. Ennek eredménye lett, hogy a 19. század második felére a magánbányászat nagy része megszűnt Felsőbányán és e bányászok zöme az állami (kincstári) bányákhoz szegődött bérmunkásnak. A város tulajdonában levő bányáknál sem volt jobb a helyzet. Az elszegényedés mértéke nemcsak a bányamunkásokat sújtotta, hanem a település középrétegeit is érintette. A közgazdasági válság jelei és következményei egyre jobban érezhetővé válnak. Lassan egész társadalmi osztályok költöznek el a városból más vidékekre, a jobb megélhetés reményében. A korábbi idők jobb anyagi jólétének megszűnésével a város közéleti szelleme, a társas érintkezés jellege ridegebb, zárkózottabb lett.

Elemezve Felsőbánya gazdasági és társadalmi helyzetét az elmúlt századok tükrében, elmondható, hogy a 13. század óta folytatott ércbányászat (állami, városi, magánbányászat) általában eredményekkel járt és elfogadható megélhetési viszonyokat, jobb életmódot és vidámabb életlehetőséget teremtett a lakosságnak. Ezeknek bizonyítéka napjainkban is látható az Ó-város sajátszerű építkezésén: a házak alatt nagy kapu, a ház közepén utcára nyíló pince, mely – majd mindegyikében – bormérés működött. Az anyagiakban egyre gyarapodó polgárság Szinérváraljáig húzódó dombokon szőlőbirtokos lett. Nagybánya környékén 163 felsőbányai polgárnak voltak földbirtokai. Akkoriban viruló életét élte a magánbányászat (verkes-bányászat), melynek nyomait őrzi a Bányahegy, a testén látható bányatárnák bejárataival. A 19. század második felére ez a helyzet megváltozott. A bányászat hanyatlásával elindul egyfajta elszegényedési folyamat, mely a városi lakosság számának apadását is okozta. Míg 1864-ben Felsőbánya összlakossága 6047 fő volt, a század végén már csak 4584 főt mutatott a népszámlálás.

Köztudott, hogy 1848-ban Felsőbánya is letette vér- és pénzáldozatát a haza oltárára, melynek következményeit évtizedek múltán is nyögte a város. Az 1703-as Rákóczi felkelés és az 1848-as szabadságharcban tanúsított magatartásáért Felsőbánya is kivívta a bécsi kamarilla gyűlöletét. A kamarilla megszüntetett több, a város által korábban drága pénzen megvásárolt és még drágábban fenntartott adómentességet. Válaszként, a lakosság megtagadta az adófizetést, s így aztán a városba bevonuló katonaság csak karhatalommal tudta behajtani az államot illető, hároméves adótartozást. Mindezek mellett a városi költségvetésnek még számolnia kellett a korábbi években egész utcákat, hidakat megrongáló árvíz következményeinek anyagi terheivel. Ugyanis a település főútvonalával párhuzamosan folyó és a várost átszelő Zazar patak nyitott medre – a nagy esőzések alkalmával -, képtelen volt elvezetni a hegyekből lezúduló vízáradatot. Még inkább súlyosbította a helyzetet, hogy a felettes közigazgatási hatóság már arról tanácskozott, miképp lehetne a magyarság eme ősi fészkét – még a városi jelleg feladásával is -, megőrizni a mohón kapkodó falusi idegenektől, akik felvásárolva a földeket, réteket egyre jobban özönlöttek a városba.

A városvezetés tisztában volt a település nehéz gazdasági helyzetével és abból származható veszélyekkel. Egy sor intézkedési terv készült, melyeknek megvalósításával reménykedi lehetett a bajokból való kilábalásra. Adózási kedvezmények és egyéb támogatások megadásával kívántak lendületet adni a helyi magánipar fejlődésének, jelentős városfejlesztési beruházások megindításával teremteni egyre több új munkahelyet, felkarolni minden olyan magán, vagy testületi kezdeményezést, mely a lakosság életére kiható, pozitív eredményekkel járhat. És ebben a sokrétű és szerteágazó célkitűzések megjelölésében, azoknak testületi döntéseken alapuló elfogadtatásában igen fontos szerepe volt a város polgármesterének. A város bizonyította élni akarását és azon történelmi időknek emberformáló éveiben bizonyosodott be, hogy milyen fontos szerepe van egy jó vezetőnek a település életében.

         Farkas Jenő polgármester működésével egy új korszak kezdődött Felsőbánya történetében.

De hát ki is volt ez az ember, aki a település első számú vezetőjeként fontos fejezetet írt Felsőbánya történelemkönyvébe?  Elöljáróban le kell szögezni, hogy felsőbányai születésű volt, igazi lokálpatrióta hazafi, lelkes polgára szülővárosának.

Farkas Jenő (Riesenberger) 1860. március 22-én született Felsőbányán. Apja: Riesenberger Alajos (1828-1889) főhadnagyként szolgált az 1848-as szabadságharcban. Farkas Jenő édesanyja gyöngyösi Farkas Ilona (1835-1902) családjában a nemzeti elkötelezettségnek bátorkiállású képviselőivel találkozhatunk.

Iskoláit Felsőbányán, majd a Szatmári Katolikus Főgimnáziumban folytatta. Sikeres érettségi vizsga letétele után a budapesti Egyetem Jogi és Politikai fakultásán tanul, kitűnő eredménnyel végez és 1882-ben „államvizsga papírt” érdemel ki. Majd egy év katonai szolgálat következik. Jogtudományi államvizsgát tesz 1884-ben, joggyakorlatot folytat a nagybányai kincstári ügyészségnél és  mintegy hat éven át (1884 – 1890) neve be volt jegyezve a szatmári és máramarosszigeti ügyvédi kamaráknál.

1891-ben megnősül, feleségül véve Merza Gizella 19 éves tasnádi hajadont (1873-1922), házasságból három gyerek születik: Jenő (1893-1950), Sándor (1894-1895) és Gizella (1900-1968). Édesapjának németes hangzású (Riesenberger) és nehezen kiejthető nevét megváltoztatva, 1896-ban, édesanyjának Farkas családnevét veszi fel.

Szolgálatának kezdeti időszakában számtalan társadalmi tisztséget vállal, melyeket szinte el sem lehet utasítani, hiszen mindez egyfajta bizalmat tükröz iránta. A teljesség igénye nélkül említhető néhány ezek közül: közreműködik a helyi társadalmi szervezetek, egyesületek megalakításában (polgári kör, olvasó egylet, legényegylet, Casinó, dalegylet), tagságot vállal különböző gyermekintézmények felügyeletét végző bizottságokban, tagja lesz a Felsőbányai Takarékpénztár Felügyelő bizottságának, később  vállalja annak elnöki tisztét is (igazgató), megválasztják Szatmár megye tiszteletbeli főjegyzőjének, a Teleki Társaság tiszteletbeli tagja, a Magyarországi Kárpát Egyesületnek aktív tagja és még sorolhatnánk a többi tisztségeket.

         Farkas Jenő polgármester első ténykedéseinek talán legeredményesebb esete volt, amikor 1898-ban Spáczay Gyula jegyzővel közösen egy 18 oldalas EMLÉKIRATOT készítenek a kincstárral szemben fennálló városi követelések egyikének érvényesítése végett, beperelve a Magyar Királyi Bányászati Kincstárt a város által korábban átadott bányák miatti kártalanítás elmaradásáért. A pert a város megnyeri és 200 ezer korona végleges összeget kap, mely megteremtette Felsőbánya fejlődésének anyagi alapját.

Szolgálatának jelentősebb „állomásai”.

         A polgármester nagyszerű érzékkel felismerte, hogy a város felemelkedése érdekében hozott elgondolások, illetve tervek csakis a település nagy többségét kitevő bányamunkások segítségével valósulhatnak meg. Ezért aztán fontosnak tartotta, hogy megnyerje azt a lakossági réteget, széles körben ismertetve erre vonatkozó testületi döntéseket, maga mellé állítsa a bányászt e célkitűzéseknek végrehajtásában. És ez nem volt könnyű feladat.

         Társadalmi igényként merül fel egy állandó jellegű, helyi újságnak indítása, mely kapcsolatot jelentett a hegyekkel körülzárt bányaváros és a külvilág között és ugyanakkor a helyi lakosság folyamatos tájékoztatását is szolgálná. Így jött létre 1896-ban a FELSŐBÁNYAI HÍRLAP, „társadalmi, közgazdasági és vegyestartalmú lap”. Az újság éveken át igen fontos szerepet töltött be a város életében, megszűnésének ideje: az első világháború.

A közelgő millenniumi évre való tekintettel is, 1896-ban a város képviselő testülete nagyon régi hiányt pótolt, amikor „elkeresztelte”, azaz nevet adott az 567 éves városi múlttal bíró utcáinak, zeg-zúgos sikátorainak.

Farkas Jenő polgármester elképzelésében hosszabb távra szóló városfejlesztési tervek érlelődtek, melyeknek szükségszerű megvalósítását nemcsak lakossági igények szorgalmaztak, hanem az azokban rejlő és várható jövedelemforrásnak anyagi előnyei is – a város javát szolgálóan. Előterjesztését, miszerint a település városi arculatának megteremtését és a társadalmi élet élénkítését szolgálna egy modern kor igényeinek megfelelő vendéglő építése – a képviselőtestület elfogadja, mivel a meglévő ARANYKORONA FOGADÓ csupán nevében volt „fényes”. A város központjában, a Fő-utca és Kapnik-utca sarkán épül fel az  emeletes épület vendégszobákkal, díszteremmel és színpaddal, míg földszinti részén étterem és kapcsolt részei.

         Már az 1900-as évek elején megvalósul a város régi vágya a közterületi villanyvilágítással. Elkezdődhet a villanynak bevezetése a házakba.

A város ivóvízellátását szolgáló vízhálózat és berendezéseinek kiépítését még 1902. évben határozta el a városvezetés, de azt csak 1904-ben sikerült megépíteni, majdnem 3 km. hosszú csőhálózattal, 8 közkúttal és 18 tűzcsappal. Ezt követően létesült a városi fürdő, mely célra a régi városi mészárszék épülete lett átalakítva, ahol hideg-meleg fürdő, zuhanyozó is volt. A későbbi években megépül az uszoda-strand a Tó-dombon (Ambrus-tó) és az egyre növekvő turizmus és nyaralói létszám növekedése, további források (csurgók) vizeinek összegyűjtését tette szükségessé.

A város fiatal polgármestere nagyon jól tudta, hogy Felsőbánya csak úgy kerülhet ki területi elszigetelődöttségéből, ha sikerül tető alá hozni az évekkel korábban szükségesnek tartott elgondolást: vasutat építeni a városnak, mely összeköthetné a települést a külvilággal. 1905. évnek nyarán újabb álma valósult meg a városnak: megindult a vonatközlekedés Nagybánya és Felsőbánya között. Az emeletes állomásépületnek felépítését követően, 1905. november 9-én ünnepélyes külsőségek közepette avatták fel és hivatalosan is átadták a forgalomnak a két testvérvárost összekötő 9 kilométeres hosszú normál nyomtávú (egy sínpáras) szárnyvonalat és állomásépületet. A vasút megindulásával hamarosan megnőtt a személy és áruforgalom és így megépítésének szükséges voltát mindenben igazolta az élet. Üzembe helyezésével ugrásszerűen emelkedett a várost felkereső kirándulók, nyaralóvendégek száma, a városból régebben elszármazottak rokoni hazalátogatása, hiszen szinte megszűntek a korábbi utazási nehézségek e szép bányavárosnak megközelítésében. Most már nemcsak a megyéből, hanem az országnak minden részéből érkeznek látogatók, különösen a nyári időszakban keresik fel a várost nyaralási szándékkal, mivel annak szép a környezete, barátságos a lakossága és olcsó a megélhetés. Ezt tapasztalva, a városvezetés sem tétlenkedik. Helyi, vidéki és országos lapokban hirdetik meg Felsőbánya természeti szépségeit, nyugodt és kényelmes nyaralási és turisztikai lehetőségeit. És ennek a rendezett tanácsú városnak polgármestere igen okos ember ! Rájött, hogy „birodalmának” hegységei nem a földalatti mélységekben, hanem a felszínekben hordják kincsüket. Farkas polgármester meggyőzte és rávette a város közönségét, hogy helyi hazafiságból naponként 17 krajcárért adjon ki bútorozott szobát kiszolgálással együtt a nyaralóknak, szíves vendéglátással. Mindezek érdekében a városi hatóság kiépíti a fontosabb kirándulóhelyekre vezető utakat, erdei sétányokat, útjelző táblákkal látva el azokat. Erdei pihenőket, menedékházakat épít a hegyekben, jelzésekkel látva el a távolabbi kirándulóhelyek irányát. Rendszeresen karbantartja a nehezebben járható hegyi utakat. Felsőbánya leglátogatottabb kirándulóhelye a Feketehegy aljában lévő, (731 méter magasságban lévő) Bódi-tó, mely a maga csodálatos környezetével valóságos paradicsoma a kirándulóknak. A polgármester figyelmes gondoskodásának köszönhetően, a tó partján fedett menedékhely épült.

A város polgármestere mint magánember is szerette a természetjárást és választott tisztségében is élharcosa volt ennek a mozgalomnak. Segítette és felkarolta a „bakancsos, hátizsákos turizmust”, melyen keresztül megismertethette, szélesebb körben propagálhatta városának és környékének természeti szépségeit. Tevékenységének köszönhetően is, már 1897-ben megalakul Felsőbányán a Kárpát Egyesület Gutini szakosztálya, melynek alelnöke lesz. Később a gutini hegység menedékháza felé vezető utat Farkas Jenő útjának nevezik el

         Maga a város is „szépítkezik”. Egyre több lesz a kövezett utca, kőlapokkal borított járda, javítják, meszelik a házak utcai homlokzatát, cserepes virág is kerül az ablakokba. A város vezetése változatlanul fontos feladatnak tekinti új munkahelyek létesítését és anyagi lehetőségeitől függően útépítési munkálatokba kezd, melynél sok helyi lakos foglalkoztatható. A legnagyobb és későbbi fontosságában legkiemelkedőbb létesítményként említhető a Máramarossziget felé megépült országút, mely a Gutin hegységen keresztül haladva, számtalan tűkanyarokkal tűzdelt szerpentin útjaival kötötte össze a Nagybánya - Máramarosi medencét (1916). Erdőirtási, talaj előkészítési, útépítési és egyéb munkáknál (vízátereszek, támfalak építése) több száz helybeli lakos is dolgozott. Közlekedési és áruszállítási szempontokon túlmenően, az új országút hamarosan stratégiai jelentőséget kapott az első világháború során.

Nem lenne teljes Farkas Jenő polgármesterről alkotott arckép, ha nem szólnánk nemzete iránti szilárd és tántoríthatatlan hazafias elkötelezettségéről. Tisztelte a városért hozott anyagi és életáldozatokra képes, régen elhunyt polgároknak emlékét, azon egyszerű, vagy jeles személyiségeknek tevékenységét, akik munkájukkal, vagy tisztségükben odaadással szolgálták a várost.

Az 1910. évnek végével jelentős mértékű javulás volt tapasztalható a város lakosságának életében, s ezzel együtt, egy jobb társadalmi közérzet kialakulásában is, mely a vezetés iránti bizalomban nyilvánult meg, amikor felélénkült a helyi iparnak több ága, kisebb üzemszerű társulások jönnek létre, magánkereskedők és iparosok cégtáblái jelennek meg a boltok és műhelyek homlokzatán, egyszóval meglódul a gazdasági élet, mely újabb munkahelyeket biztosít az emberek számára.

A múltban fejlett és híres volt a felsőbányai cserépedény, a fazekas-ipar.

A fazekasok szép termékei Kolozsvártól Kassáig megtalálhatók voltak. A városvezetés támogatta ez iparágnak a fejlődését. Ebben az időben a városban már két, gőzzel működtetett fűrészüzem dolgozik. Magánvállalkozásban pipagyártó üzem létesül Felsőbányán, melynek gépeit és szakembereit Németországból hozatják. Az üzem harminc felsőbányai lakosnak biztosított munkalehetőséget.

Sokat változott a város utcáinak arculata, külső képe, s az idegen, ki ott járt láthatta, hogy nem faluban van, hanem városban, szalmatetős házzal nem találkozott. Az utcasarkon fehérkesztyűs rendőr állt. A Fő-utca vonulatában már emeletes házak magasodnak, melyek között a legszebb a tornyos apácazárda.

A városnak már van vasútja, vízvezetéke, villanyvilágítása, fürdője, uszodája, szállodája-étterme, közkertje a városon belül (Stoll-kert szökőkúttal), liget teniszpályával (Petőfi-liget). Van két kaszinója, több társadalmi egyesülete (Polgári Olvasókör, Katolikus Legényegylet, stb.), hat közkönyvtára és egy múzeumja a városházán. Van a városnak egy közkedvelt fúvószenekara (1873-ban alakult), mely lényegében a kincstári üzem bányászzenekara.  Működik egy férfi dalárda is. Mulatságok, hangversenyek, műkedvelői előadások sora bizonyítja a lakosság igényét a kultúrált szórakozásra. A kulturális életnek színfoltja az amatőr-színjátszás, melyek szereplői között megtalálható a város lakosságának majd minden rétege. A polgármester és a város vezetése szívvel-lélekkel támogatja ezen rendezvényeket, hiszen az előadásokon, a nyári kerti mulatságokon közelebb kerülnek egymáshoz a bányászok, iparosok, polgárok családtagjai.

Amikor már némileg lazítani lehetett volna a város felemelkedését és a lakosság életszínvonalát jobbító erőfeszítések tempóján, akkor jött az első világháború, egyéni tragédiák sokaságával, melyekben a városvezetésnek alapvető feladata volt a lakosság életének átmentése, a családfő nélküli, sokgyerekes családok megsegítése. Sok család szorult a bányaüzem és a városi hatóság támogatására. A háborús viszonyok évei alatt nagy volt a szegénység és nyomorúság a bányavárosban. A helyi közigazgatási hatóság segélyekkel, élelmiszerek osztásával és különböző nyomorenyhítő akciók útján igyekezett segíteni a lakosságot. Az első világháborút lezáró békeegyezmények, inkább diktátumok végeredményei ismertek: az addig érvényes államhatárok átléptek az emberek feje felett és Felsőbányának lakossága is – sok más erdélyi városhoz hasonlóan – nemzeti kisebbségi sorsra jutott. Bár a harctereken elhallgattak a fegyverek, de a lelkekben, szívekben tovább folytatódott a harc a reájuk erőltetett új és idegen hatalom nyílt és egyáltalán nem titkolt szándékai ellen.

Viharos gyorsasággal lecserélik a magyar nyelvű táblát a vasútállomás és a városháza épületéről. És hamarosan lecserélődik a városházának tisztikara is. A hatalom idegenből jött és helyi megbízottai kerülnek államigazgatási és hatalmi pozíciókba. Ismerve Farkas Jenő magyar polgármesternek elévülhetetlen érdemeit a város fejlesztése terén végzett szolgálatában, a román hatóságok felajánlják neki, hogy tegyen hűségesküt a román királyra, akkor továbbra is meghagyják őt polgármesteri tisztségében. Farkas Jenő ezt nem vállalja. Elutasításának következménye, hogy a kényszerítő körülményeknek engedve, átadja polgármesteri tisztségét. Hasonló módon jártak el a városházán dolgozó magyar nemzetiségi tisztviselőkkel is, akik megtagadták a hűségeskü letételét.

A tisztségétől megfosztott polgármester magánéletében is sorsdöntő változásokat hozott az így előállott helyzet. Az eseményeiben gyorsan lezajlott és kíméletlen eljárás okozta megrázkódtatáson túljutva, a napi töprengések órái és álmatlan éjszakái köszöntöttek a volt polgármesterre. Sokoldalú, rendkívül mozgékony, a városáért buzgólkodó, szociális érzékenységgel bíró alkata nehezen viselte el a reá kényszeritett „semmittevést”. Személyében megsértett, tisztségében és nemzeti érzésében megbántott, a társadalmi életközösségből kirekesztett ember úgy érezte, hogy az új hatalomnak nincsen szüksége személyére, tapasztalatára, tudására, munkájára, s talán még örülnie kellene annak is, hogy nem bántják őt, nem üldözik – egyelőre ?

Egy idő után egyre ritkábban köszönthették Farkas Jenőt a város lakói, lassan eltűnt alakja az utcákról.

Farkas Jenő emléke örökké meg kell maradjon, mert példaképe lehet minden Felsőbányát szerető, a városért tenni akaró mindenkori polgárának. Halálának napján mi is emlékezünk. Örökségét szeretnénk tovább adni a következő nemzedékeknek. Az ő nevéhez a felemelkedés évei fűződnek. Nyolcvanöt év telt el csak halála óta és családjának egyetlen utóda sem maradt Felsőbányán.

Néhány évtized múlva lesz-e ki emlékezzen még? Az eltűnés veszélye minket is fenyeget.

 

 

Farkas Jenő

(1860. március 22., Felsőbánya -- 1922. január 27., Felsőbánya)


Riesenberg Eugenius, Joannes, Josephus nevet kapta keresztségében Farkas Joannes és Wittmann Anna keresztszüleitől. 1865-1870 között Felsőbányán tanodába járt; 1871/72 -- 1877/78 között a szatmári katolikus főgimnáziumot végzi. A felső négy osztályban kérelmére jó előmenetele, négy testvére és a Vallás- és Közoktatási miniszter engedélyével tandíjmentes.

1878. június 30-án jelesen érettségizik. A budapesti egyetem Jogi és Politikai Karára iratkozik. Kiválóan vizsgázik. 1882. június 28-án "államvizsgálati papírt" érdemel ki.

1882. október 1 -- 1883. szeptember 24 között a KuK gyalogezredben szolgál.

1884. március 8-án jogtudományi államvizsgálati igazolványt kap. 1883. decemberétől joggyakornok magán-, majd a nagybányai ügyészségnél; 1884. október 16-tól joggyakornok, majd a királyi ügyészségnél írnok.

Közben 1884. május 24 -- 1890. május 30-ig a szatmári, majd a szigeti ügyvédi kamaránál volt bejegyezve.

1885. november 16-tól pénzügyi szolgálatban van Máramarosszigeten, 1890. május 15-én II. osztályú pénzügyi fogalmazó.

1891. szeptember 10-én 30 évesen házasságot köt a 19 éves Merza Gizellával Tasnádon.

1893. április 16-án kinevezik a X.3 fizetési osztályba, fia születik, 1895-ben és 1896-ban jutalmat kap. 1895. július 19-én kéri, hogy nevezzék ki bárhol pénzügyi titkárnak a temesvári pénzügyigazgatás területén, de fellebbezését elutasították.

1896. március 10-én polgármesterré történt megválasztása folytán május 1-től egy évi fizetés nélküli szabadságot kap, melyet évenként háromszor hosszabbítanak meg. Közben a pénzügynél előléptetik.

Polgármesterré választása ellen négyen fellebbeztek, mert eddig Felsőbányán nem fizetett adót. A fellebezést a vármegye jegyzője elutasította.

Három éves fia Jenő nem tudta nevét kimondani, magát Erger-Berger Jenőkének mondta. Megmérgelődött, és 1896. május 12-én édesanyja családjának Farkas nevét vette fel.

1897. augusztus 8-án az MKE Keleti-Kárpátok osztálya Nagybányán tartott ülésén a Gutin vidéki választmány ügyvivő alelnökének választotta meg.

1898. januárjában 18 oldalas Emlékiratot ír Spáczay Gyula jegyzővel.

1898. augusztus 26-án a Belső-Péter-Deák bányatársulat részvényesei kérik, hogy apja -- Riesenberg Alajos -- halála után vállalja el társulatuknál a pénztárnoki állást.

Felsőbányán megalakul a magyarországi Bánya- és Kohómunkások Szövetsége felsőbányai helyi csoportja.

A város közönsége nevében a m. kir. kincstári Jogügyi Igazgatóságot kéri, egy 1870-es a magyar ki. Bányászati Kincstárral 1689-i évben kötött kétoldalú szerződés betöltése iránt 1855-1856 évben lefolyt per alapján, hogy "adja az állam a városunknak az 1690-ben átadott bányák 1850-1896 évi 1563989 Ft tisztajövedelmének egy megfelelő hányadát kártalanításul és mi ezért minden további jogunkról lemondunk". A pert a város megnyerte és 200000 korona végleges összeget nyert el. Ez teremtette meg a város fejlődésének alapját.

Polgári kört (kaszinó) alapít.

Az 1899-es Ország-Világ havi képeslap Magyarország városai közül elsőnek Felsőbányát mutatja be vezetőinek fényképeivel.

1900-ban a MKE Keleti-Kárpátok osztálya Gutin vidéki választmányába választották. menedékház építésébe kezd.

1901-ben a Szatmár megyei Széchényi Társulat közgyűlése igazgató-választmányi tagjává. 1904. május 25-én választmányi tagjává választja.

1902-ben a Felsőbányai Takarékpénztár RT XII. évi rendes közgyűlése felügyelő bizottsága Berkovits Emil, Háder Ferenc és Dr Szokol Pál mellett annak negyedik tagjvá választja. Ezért 1903-ban az elért 21991 korona nyereség 5%-át 1049 koronának negyedét 262.-, 1904-ben 282.-, 1905-be és 1906-ban fix 300 koronát kapott.

1904-ben Nagybánya -- felsőbányai helyi érdekű vasút részvénytársaság alakult 259000 korona értékben. A kereskedelemügyi miniszter 100000 korona megajánlása után, Felsőbánya sz. kir. város hozzájárulása 90000 korona a második. Feltételezhetően annak 5-9 fős igazgatóségéhoz közel állt, mint vezető részvényes. Ez évben avatták fel a Fekete-hegyi-menházat.

1905-ben, az 1880-ban alapított és újonan alakult zene és dalegylet a városi vendéglő nagytermében belépő jegyekkel rendezett kuruc dal- és zeneestélyen a "kuruc költészetről" tart előadást.

1906. március 27-én a M. kir. Belügyminiszter jóváhagyja Felsőbánya város címerének heraldikai leírását. Október 13-án a M. kir. Vallás- és Közoktatási miniszter az állami kisdedóvoda felügyelő bizottsága rendes tagjává; december 1-én Szatmár megye és Szatmárnémeti sz. kir. város főispánja a lacfalusi állami elemi iskola gondnoksága elnökévé nevezik ki.

1907-ben jelenik meg "Felsőbánya Sz. kir. r. t. város ismertetése" című kiadványa Szatmárnémetiben.

Ebben az évben választják meg a felsőbányai Takarékpénztár RT igazgatójának. Fizetése évente 800 korona. December 19-én Szatmár megye tb. főjegyzőjévé nevezik ki.

1908-ban jelenik meg "Felsőbánya", című kiadványa. A két mű előzménye: Münnich Sándor: Felsőbánya vidéke című publikációja.

1919. május 8-án a Teleki Tátrsaság tb. tagja. Május 13-án a M. kir. Vallás- és Közoktatási miniszter felsőbányai kisdedóvoda felügyelő bizottséga elnökévé nevezi ki.

110 voltos feszültséggel villanyt, 13 km hosszú hegyről szerpentinen lejövő vízvezetéket, csatornázást, teniszpályát, fürdőt, a nyugati sétányt építteti. Tagja a Városi Tanácsnak. Akkor épült a templom is.

1910-ben a MKE ügyvivő alelnöke. Felsőbányát turisztikai központtá akarta tenni.

A Bányahegy több mint 200 tulajdonosa elnökké választja.

1912-ben a MKE Keleti-Kárpátok osutály ügyvezető alelnökévé választják.

1916-ban királyi tanácsos. Makadám utat építtet a Gutin lábánál, hogy összekösse a Nagybányai- és Máramarosi-medencét. Ennek különösen az I. világháborúban a Bruszilov offenzíva idején volt nagy jelentősége.

1917. január 28-án lemond 20 éve viselt "Casino"i elnöki tisztéről, a közgyűlés örökös kaszinói elnökké választja. Az akkor alakult MTSz Feltáró és kirándulási bizottságának választmányi tagja. Május 21-én a Magyar Szent Korona Országai Békeegyesülete választmányi tagjává választotta.

1919. január 12-én a Nemzeti Tanácsba jelölik. Tiltakoznak a román uralom alá helyezés ellen. Felhívást intéznek a románokhoz. Január 16-án Felsőbányán jár Weber János és Munteán Viktor (?) román hadügyi államtitkár megbízásából. A Nemzeti Tanács végrehejtó bizottságába jelölik. A román hatóságok felkérik, hogy tegye le a királyra a hűségesküt, akkor továbbra is Felsőbánya polgármestere maradhat. Ezt elutasította azzal, hogy ő csak egy esküt tett le életében Ferenc Józsefre. Nem volt gyáva ember, de félt, hogy családját zaklatásnak és üldöztetésnek teszi ki.

1922. január 18-án olyan szerencsétlenül lőtte főbe magát, hogy még egy ideig élt és 1922. január 27-én 7.00-kor halt meg.

Sokoldalú, városát, családját szerető, koncepciózus ember volt. Nagyon keveset emlegetik. Tisztelni tisztelték, de szókimondásáért nem szerették.

1940-1944 között Juhász nevű anyaországi lakos volt Felsőbánya polgármestere, aki ugyan hiányosan, de vagy kétszáz évre visszamenően megfestette Felsőbánya polfármestereinek portréit. Farkas Jenő portréját Lorberer Antal festette meg Bernhardt Ágoston főiskolai tanár segítségével. A festményt néhai Farkas Jenő "alkotó polgármester" halálának 20 éves évfordulójára 1942. január 13-án szervezett díszközgyűlés alkalmával leplezték le. 1989. április 3-án a festményt unokája -- Dr Farkas Jenő -- hozta át Magyarországra. Ez az érték maradt meg családjának Felsőbányáról, családja régi lakhelyéről.

Művei:

Forrás:
[Dr Farkas Jenő, Farkas Jenő unokája, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]

 

Emlékünnepség az R.M.D.SZ. székházban 2007. január 26-án

        délután került sor Felsőbányán, Farkas Jenő, a város egykori „alkotó polgármestere” emlékünnepségére. Az RMDSZ székházban összegyűltek meghallgatták Lendeczki Dezső, a várost méltató szavalatát, majd Hitter Ferenc helytörténész tartott előadást Farkas Jenő polgármester életéről és tevékenységéről.  Szavalattal zárult az ünnepség és befejezésül Bónis István parlamenti képviselő köszönte meg a részvételt, az előadást, méltatva a nagy előd munkásságát, rámutatva a 100 év előtti és jelenlegi hasonlatosságokra, melyeket megtalálunk a város életében.

A megjelentek kellemes hangulatban töltötték az estét, a régi időkről nosztalgiáztak jelen valóságainak idézése mellett.